Zene

2013. június 21., péntek

Kövessétek a blogom !

Sziasztok ! 
Csak annyit szeretnék hogy valószínű hogy nemsokára megszűnik a Google Reader , ami a feliratkozást jelentette, vagyis nem lehet majd feliratkozni a blogra. Azért hogy ezt elkerüljük és ne kelljen minden nap nézegetni a blogom új rész miatt kövessétek ITT ! Csak annyi a dolgotok hogy regisztráltok , és itt követtek :) 

UI : Holnap vagy Holnap utáán hozom a részt ! <3 Love ya all ! 

2013. június 19., szerda

Randi

Sziasztok ! 
Nagyon köszönöm a 3 feliratkozót és 200+ nézőt :) El sem hiszitek milyen jól esik nekem :D Főleg hogy tudom hogy ez nem olyan tipikus 1D-s blog :) Remélem nem fog lankadni a figyelmetek , mert rengeteget gondolkodom a részeken és próbálok majd jobbnál jobb részeket hozni :) <3 
Na de nem húznám tovább a szót :) Itt is a 3.rész :) 
Jó olvasást :) 


Egész nap a randinkon járt az eszem hogy hova fog vinni , mit csinálunk majd. Valahogy nem tudom kiverni a fejemből Bradley-t. Akár merre nézek őt látom , bármire gondolok valahogy őt kapcsolom hozzá. Lehet hogy belezúgtam ? Az lehetetlen , hiszen alig ismerem. De mégis valami fura érzés tölt el mikor rá gondolok , vagy arra ami tegnap volt. Nem tudom , még tényleg nem éreztem ezt egy srác iránt sem.
Éppen ezen gondolkoztam mikor hirtelen megszólalt az otthoni telefon, ami fura hiszen nem nagyon hívnak már rajta minket. Felálltam és oda sétáltam a kagylóhoz. Felvettem és a fülemhez emeltem.
-Hallo. Itt Sophie  Cumberbatch . Ha az apámat keresi ő most épp forgatáson van. -mondtam nyugodt hangon.
-Szia Sophie , én téged kereslek. -szólt bele egy férfi hang.
-Oh... Ki vagy ? -kérdeztem mert a hangját nem ismertem fel.
-Bradley. -nevette el magát. -Bocsi hogy a vezetékesen hívlak de anyukám át akar menni hozzátok és köszönteni titeket.-mondta és hallottam a hangjában az izgatottságot.
-Hát apa még ma meg holnap egész nap forgat , szóval csak azután lenne jó. Amúgy honnan tudod a számunk ? -kérdeztem , de rájöttem hogy baromság .
-Amy. -mondtuk egyszerre majd elnevettük magunkat.
-Akkor este mehetek érted ?
-Felőlem már most indulhatnánk .-nevettem el magamat.
-Akkor félóra múlva megyek érted. Legalább több ideig leszünk együtt. Rendben ?
-Persze gyere nyugodtan . Várni foglak. -mosolyogtam a telefonba .
-Szia. -mondtuk egyszerre majd nevetve letettük.
A hangját hallva valahogy megint boldogabb lettem. Mosolyogva mentem fel a szobámba hogy még egyszer végig nézzek magamon.Egy fehér csipke ruha volt rajtam egy fehér balerina cipővel. A hajam kivasaltam és semmi sminket nem raktam magamra valahogy nem éreztem szükségét , mikor a tükörbe néztem.
Lementem a nappaliba és felhívtam apát hogy érdeklődjek a forgatás iránt . Sajnos nem vette fel ami azt jelentette hogy épp egy jeleneten dolgozik , szóval majd felhívom este . Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t hogy addig is lefoglaljam magam valamivel és ne izguljam szét az agyam. Valami dög unalmas film ment a tvbe szóval nem nagyon kötötte le a figyelmem, így a gondolataim sikeresen Bradlyre találtak. Elképzeltem ahogy egy étterembe ülünk eszegetünk nevetgélünk és közben figyeljük a többi embert és nevetgélünk rajtuk. Utána hazakísér és az ajtóban búcsúképp megcsókol.
Ezt az ábrándomat a csengő zavarta meg , ami azt jelentette hogy most élőben is elmegyek randira Braddel. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót , még vetettem egy gyors pillantást magamra a tükörben , megigazítottam magam majd egy hatalmas mosollyal kitártam az ajtót.
-Hűha ! Minden egyes alkalommal mikor meglátlak egyre jobban nézel ki ! -mondta Brad miközben végig nézett rajtam. Én elpirultam és kuncogtam magamba.
-Akkor hova megyünk ? Így jó leszek ? -fordultam meg a tengelyem körül hogy Bradley minden egyes részem megnézhesse mielőtt elindulunk.
-Tökéletes. -mondta.
Most rajtam volt a sor hogy végig nézzek rajta. Egy fekete cső gatya volt rajta , fekete Converse cipővel ,és egy olyan póló ami úgy nézett ki mintha csokornyakkendőt viselne.
-Biztos nem vagyok nagyon kiöltözve ?Még átvehetek gyorsan valami mást. -mondtam és magam mögé mutattam. Bradley hevesen megrázta a fejét és a kezével megfogta az enyémeket.
-Tökéletes vagy így. -kulcsolta össze az ujjaink . -Indulhatunk ?-mutatta nekem az utat egy autóhoz.
-Bradley neked van jogsid ? -néztem rá csodálkozva.
-Hát persze. Tavaly már megszereztem. Nyugi , jól vezetek. -mosolygott rám biztatóan.
-Ha meghalunk ... megöllek . -mondtam neki halál komoly arccal , de ő csak elnevette magát.
-Rendben . Ahogy szeretnéd . -mosolygott rám és kezemnél fogva a kocsihoz vezetett, majd kinyitotta nekem az ajtót. Besüppedtem az anyós ülésre ami nagyon kényelmes volt, majd Bradley is beszállt a járgányba. Elindította a motort és elindultunk. Figyeltem ahogy elhagytuk a fák és házak sokaságát , és egyre messzebb mentünk a várostól. Hirtelen megijedtem , a szívem hangosabban kezdett dobogni attól féltem hogy Brad meghallja.
-Brad... ugye ...-mondtam és nyeltem egy nagyot. -nem akarsz elrabolni ? -kérdeztem ijedten. Brad rám nézett, majd vissza az útra és elnevette magát.
-Dehogy akarlak elrabolni. Csak a hely ahova megyünk kicsit messzebb van a várostól.De ígérem nem fogsz csalódni ha oda értünk.
Az út további része egész csendesen telt , csak a  rádiót lehetett hallani meg a többi autó zaját. Ez nem olyan kínos csönd volt , hanem olyan nyugodt. Mind a kettőnk tudott gondolkodni. Az én agyam azon kattogott hogy vajon hova megyünk, a Bradé pedig az arcából ítélve , azon hogy hogyan fog nekem tetszeni a meglepetése.
Olyan 50 perc múlva már egy Grays nevű városkában kocsikáztunk. A nap már lassan a végét járta , de még nem ment a horizonton túlra. Nagyon szép látvány lehet innen a naplemente. Brad leparkolt a Temzéhez közel egy parkolóba.
-Megérkeztünk. -mondta én pedig hallottam a hangjában az izgatottságot.
-Egy parkoló? Ezért mentünk annyit ? -kérdeztem nevetve. Bradley megforgatta a szemeit. -Csak vicceltem . -mondta nevetve neki.
-Szeretném ha befognád a szemed hogy tényleg meglepetés legyen hogy hova megyünk . - nézett rám Brad komolysággal teli szemekkel. Istenem azok a gyönyörű mogyoró barna szemei.
-Inkább kösd be a szemem. Mindig csalok ..még a bújócskában is ha hunyó vagyok. -mondtam , de nem is kellett többet beszélnem mert Brad elővett egy fekete sálat .
-Először szerintem szálljunk ki. -mosolygott Brad. Követtem az utasításait. Kiszálltam a kocsiból és megvártam míg a hátam mögé jött. Éreztem azt a finom férfias illatát , amitől el lehetett kábulni. Rákötötte a szemere a sálat , majd adott az arcomra egy puszit.
-Ne mozdulj . -súgta a fülembe és hallottam lépteit hogy az autóhoz lép és kinyitja valamijét annak. Vagy 1 percig állhattam mikor megéreztem a kezeit a derekamon. -Bízz bennem , majd szólok ha lesz előttünk valami . Nem sétálhattunk olyan sokáig , mikor meghallottam az alattam lévő víz hangját , és a madarak csicsergését. A lábam is mintha homokba lett volna. Tudtam hogy a Temze mellett vagyunk , de nem értettem hogy miért kell még mindig bekötve lenni a szememnek.
Ekkor Brad mögém lépett és kicsomózta a sálat , majd mikor leesett rólam a kezével fogta be a szemem.
-Na készen állsz a randira ? -kérdezte olyan aranyos hangon , hogy még a királynő sem tudott volna neki nemet mondani.
-Már egy ideje. -nevetgéltem . Ekkor Brad levette a szememről a kezét és valami hihetetlenül gyönyörű látvány tárult elém.
A Temze alig néhány méterre a partot nyaldosta a hullámaival , előttem pedig egy kis lepedőn egy gyertya két pohár és néhány tál állt amiben kínai volt.
-Brad .. ez .. gyönyörű. -fordultam felé. Eléggé önelégült arcot vágott amin elnevettem magamat. -Honnan ismered ezt a helyet ? Hány lányt hoztál el eddig ide ?
-Te vagy az első és egyetlen . -pirult el Brad. .Azt hittem hogy szinte minden csaját ezzel nyűgözte le , de kellemeset csalódtam benne.
-Kicsit megéheztem . Mikor eszünk ? -néztem rá .Leültünk egymással szembe és eszegetni kezdtük a kínait.
Miközben eszegettünk rengeteget beszélgettünk mindenféle dologról , kiderült hogy nagyon sok mindenben egyezik az ízlésünk és sok olyan dolog van amit mind a ketten szeretünk. Mikor befejeztük a kajálást , néztük ahogy lemegy a nap előttünk . Én rádőltem a vállára ő pedig átkarolt .
-Sophie kérdezhetek valamit ? -húzódott el tőlem Brad .
-Persze . -mosolyogtam rá.
-Tudom hogy alig ismerjük egymást  meg azt mondtuk hogy még várunk mielőtt összejövünk, de én nem akarok már várni. Azt hiszem hogy érzek valamit irántad , valami nagyon erőset , és nem szeretnélek elveszíteni. Egész nap rád gondolok, alig vrom hogy találkozzunk és mikor meglátlak nem bírom abba hagyni a vigyorgást. Pusztán a közeledben is azt érzem hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Szóval Sophie Cumberbatch lennél a barátnőm ? -nézett rám , reménnyel teli szemekkel.
-Igen Bradley. Leszek. Tudod én is ugyan így érzek.-fogtam meg a kezét és kulcsoltam össze az ujjaink.
Brad elmosolyodott , megfogta az arcom és magához húzott hogy megcsókoljon. Olyan álomba illő volt az a csók. A temze partján , azzal akit szeretek naplementében. Szerintem minden lány egy ilyen csókról álmodik.
Még egy ideig ültünk a parton és néztük a vizet , csókolóztunk , mikor kezdett tényleg sötétedni így úgy döntöttünk hogy ideje hazamenni . Segítettem neki vinni néhány dolgot , és kézen fogva mentünk a kocsihoz.
Az út nagy részében üvöltözve énekeltünk mindent ami a rádióban ment még akkor is amikor nem tudtuk a szöveget és nevettünk.
Brad a házunk előtt megállt és elkísért a bejáratig , majd ott megfogta a kezem magához rántott és megcsókolt.
-Nagyon jól éreztem magam veled. -mosolyogtam rá.
-Én is. -mosolygott és megint egy csókot lehelt az ajkaimra.
-Holnap tali ? -kérdeztem, de Brad le bigyesztette az ajkait.
-Anyáékkal megyünk meglátogatni a nagyit. De holnap után ? Szerintem akkor úgyis átjövök anyával hiszen annyira megakar ismerkedni apukáddal meg veled. Annyit meséltem rólad neki. -mosolygott.
-Apukád ? -néztem rá. -Őt nem nagyon érdekli ? -kérdeztem.
-Apu és anyu elváltak. Mostoha faterom él velünk.Jó fej. Na de mennem kell hercegnő. -nevetett fel.
-Hahaha. Vicces kedvedben vagy Bradley ? -kérdeztem és eltoltam magamtól. -Jóéjt. -mosolyogtam rá , mikor ő már a kocsijánál volt.
-Neked is ! -kiáltott vissza és beszállt a kocsiba.
Én bementem a lakásba és egy boldogság táncot jártam. Miután kellőképp kifárasztottam magam a táncolással felvonszoltam magam az ágyamba és lefeküdtem. Hamar elnyomott az álom amin nem is csodálkoztam.

2013. június 10., hétfő

Városnézés

Reggel mikor kikeltem az ágyból apa már nem volt itthon. Hagyott is egy üzenetet a szokásossal hogy valószínűleg egy darabig nem jön haza és hogy szeret. Lebattyogtam a konyhába hogy megnézzem van-e valami kaja itthon , és hála égnek találtam Nutellát. A Nutella a mi házunkban olyan mint a többi emberében a kenyér. Anélkül nem telik el egy nap sem hogy ne ennénk valami édességet apával. Leültem a tv elé és kapcsolgattam a csatornákat. Az óra még csak 11 :30 at mutatott szóval kicsit megnyugodtam hogy semmiről nem maradtam le. Épp a híreket néztem mikor megrezzent a telefonom, jelezve hogy üzenetem jött. A telefonom után kaptam és megnéztem mi áll benne.
"Szia.Én nem tudok menni veletek várost nézni , szóval vezesd körbe Bradley-t kérlek . 12 :30 -kor már nálatok lesz. Remélem nem baj :) 
xoxo, Amy"
Kicsit ideges lettem hogy 1 óra múlva jön Bradley és én még most eszem a reggelim és szinte semmit sem csináltam. Gyorsan benyomtam az utolsó kanál Nutellát magamba , majd felmentem hajat mosni , és zuhanyozni  hiszen mégis csak egy randira megyek. Tudom hogy azt mondtam apának hogy ő csak egy haver , de nagyon tetszik nekem és ha apának ezt elmondtam volna akkor tuti a közelébe sem enged. Igaz hogy már majdnem 17 vagyok , de még mindig úgy tekint rám , mint az ő egyetlen ártatlan kicsi lányára akihez egy fiú sem érhet. 
Felvettem a kedvenc ruhám ami egy fehér póló és egy bézs színű csipkés szoknyával amit egy barna övvel kötöttem meg ,és egy farmer inget vettem rá. Minimális sminket raktam az arcomra és kivasaltam a hajam, majd ránéztem az órára . Még volt 10 percem így gyorsan felhívtam apát hogy érdeklődjek milyen a forgatás.
Amint leraktam a telefont csengettek. A szívem hatalmasat dobbant és mosolyogva mentem ajtót nyitni. Amint kinyitottam Brad állt ott mosolyogva és engem nézett.
-Wáo, de csinos vagy. -mondta miközben végig nézett rajtam. Én belepirultam s egy tincset a hajam mögé igazítottam miközben a földet bámultam. 
-Köszönöm. Felveszem a cipőm és indulhatunk.-mosolyogtam rá . Ő bólintott én pedig gyorsan felvettem a balerina cipőm és a táskám az oldalamra , majd Bradley mellé léptem és kulcsra zártam az ajtót. 
-Indulhatunk ? -néztem rá , és  felvettem a napszemüvegem. 
-Persze. - mozdult meg velem egyszerre Brad .
-Van valami elképzelésed hova szeretnél menni ? -kérdeztem miközben a buszmegálló felé sétáltunk . 
-Igazából nem nagyon sok minden. Amit így ismerek jobban az a Big Ben a London Eye. Ma ide szeretnék veled elmenni , mint első randi . -mondta én pedig megtorpantam. Nem tudtam hogy jól hallok-e.
-Te-tessék ? -néztem rá nagyra nyílt szemekkel. Brad elmosolyodott és mintha kicsit elpirult volna. 
-Tudod szerintem nagyon aranyos és okos lány vagy és gondoltam nem baj hogyha ezt randinak nevezzük. Ugye ? -nézett rám kicsit ijedten.
-Nem . Szerintem is aranyos vagy , de nem ígérhetek semmit hiszen alig ismerlek még. -mondtam neki őszintén. -Szeretem megismerni az embereket mielőtt valami kialakulna köztünk. 
-Tudom , én is így vagyok vele , csak nem szeretném ha valaki más lecsapna rád. -nevetett fel kínosan. 
-Semmi baj , de gyere itt a busz. -mondtam mert már láttam a sarkon közeledni a nekünk megfelelő buszt. Felszálltunk az emeletes piros buszra amiről minden embernek London jut eszébe. Felmentünk a tetejére ami nyitott volt és leültünk . Én mutogattam Bradnek néhány jó helyet a városba amit majd legközelebb megnézhetnénk , meg néhány kávézót és klubbot. 
Mikor megérkeztünk az első amihez elmentünk a London Eye volt. Kb 30 percig álltunk a sorba , de teljesen megérte . Mikor beszálltuk a gömbünkbe , mögém lépett és átkarolta a derekam. Tudom hogy el kellett volna tolnom magamtól, de nem tudtam megtenni , valamiért akkor azt éreztem hogy senki és semmi nem tud minket megzavarni. Úgy csináltam mintha észre sem vettem volna és tovább mutogattam London leg gyönyörűbb helyeit neki . Ő hallgatta hogy miket mondok, de nem hinném hogy nagyon figyelt is volna rá. Sajnos nagyon imádom Londont így mindent tudok róla. 
-Az pedig az én kedvenc helyem.Oda megyek mindig mikor szomorú vagyok vagy boldog vagy bármi történik velem. A világon az a kedvenc helyem. -mutattam egy magas épületre , nem messze a házunktól. 
Nem hazudtam neki. Először mikor oda mentem az osztály társaim szívattak még alsóban a fogszabályzóm miatt. Sírva szaladtam el és mivel nem akartam haza menni oda mentem. Felmentem a tetőre és csak néztem az alattam nyüzsgő életet. Valahogy meg nyugtatott akkor hogy nézhettem az embereket . Azóta is az a kedvenc helyem , ha tehetem akkor oda megyek. 
-Egyszer elvihetnél oda engem is. -mondta Brad mikor már legfelül jártunk és mentünk visszafele. 
-Csak azokat viszem magammal akikben megbízok és közel állnak a szívemhez. -mondtam neki hátra fordulva. Ő csak elmosolyodott és összekulcsolta az ujjaink. 
-Akkor tenni fogok érte hogy megbízz bennem. -mondta egy ellen állhatatlan mosoly kíséretében.
Ekkor megállt a London Eye és mi kisétáltunk rajta , immáron elengedve egymás kezét. Hát igen igaz hogy alig ismerem 1 napja ezt a srácot , de valahogy ennyi idő alatt is túl közel került a szívemhez , ami nem tudom mit jelent még. Talán csalódni fogok benne , de lehet hogy ő lesz az aki mindent helyrehoz és sokkal jobbá tesz. 
A következő utat a Big Benhez gyalog tettük meg mivel nem volt olyan messze a kettő egymástól. Kicsit sokat magyarázhattam megint , de ha egyszer lekezdek Londonról dumálni akkor egyszerűen nem tudom befogni . Néha-néha rá pillantottam Bradre hogy figyel-e egyáltalán , de mosolygott és bólogatott amit igennek vettem . 
-Na meg is érkeztünk. -mosolyogtam a Big Benre. -Mindjárt 5 óra. Huh. Sok időt töltöttünk itt. -néztem szét a már sötétedő égboltra. 
-Elég szép innen a kilátás. Szerinted nem ? -kérdezte , én pedig mikor pont oda fordultam, adott az arcomra egy puszit. Csak egy puszi volt semmi különös mégis kirázott a hideg attól ahogy az ajkai az arcomhoz érnek. 
-Ezt miért kaptam ? -kérdeztem a zoknimba pirulva. 
-Mert szeretném ha a randink tökéletesen érne véget , és nem akartam túl nyomulós lenni. -fogta meg a kezem. 
-Oh . Akkor köszönöm szépen. -mosolyogtam rá, majd megszólalt mögöttünk az óra. -Ideje lenne haza indulni.-nevettem el magam. Kézen fogva sétáltunk végig a városon a buszmegállóig , ahol elváltak az útjaink. 
-Mit szólnál hozzá ha holnap én vinnélek el valahova? -nézett rám érdeklődve. -Elkérném a számod Amy-től és felhívnálak ha indulok hozzád. 
-Rendben . Benne vagyok. Második randi ? -néztem rá. 
-Ha szeretnéd így nevezni. -mosolygott , majd adott még egy puszit az arcomra ami már majdnem a számnál volt . 
-Holnap találkozunk. -mosolygott rám vidáman , miközben felszállt a buszra. 
Én integettem neki majd figyeltem ahogy elhalad. Felhívtam Amy-t hogy elmeséljek neki mindent bár hallottam a hangján hogy nem nagyon érdekli mert hát rokona és nem nagyon akarja hallani értem én , de azért tök kedves volt tőle hogy meghallgatott. 
Apám már más tészta volt. Neki inkább nem mondtam semmit ezzel kapcsolatba csak hogy bejöttem a városba mert otthon untakoztam. Remélem nem fog egy cikket sem látni az újságba hogy mit csinált a lánya. 
Otthon ledobtam magam a nappaliba és csak bambultam a tv előtt. Épp a Vasembert adták a tv-be ami az egyik kedvenc filmem volt szóval eldöntöttem hogy végig nézem, mikor is rezgett a telefonom , jelezve hogy üzenetem jött. 
" Remélem jól érezted magad. Én nagyon jól holnap este 7-re érted megyek , csinos legyél . ;) 
Bradley "
Állt az sms-ben. Elmosolyodtam rajta és visszaírtam hogy mindenképp olyan ruha lesz rajtam és hogy nekem is tetszett a nap. Ledobtam a telefonom magam mellé és tovább bambultam az egyik kedvenc filmem. 

2013. június 6., csütörtök

Találkozás

Reggel miután kinyílt a szemem az volt az első dolgom hogy felfogjam a hajam. Nem szerettem ha az arcomba lóg , ezért a leggyakrabban felfogva szoktam hordani. Kikeltem az ágyból és belebújtam a mamuszomba. Lecsoszogtam a nappaliba ahol már apa várt reggelivel az asztalon.
Az apukámmal lakom egy lakásban mivel anya még kiskoromban lelépett egy másik pasival és itt hagyott apával. Így belegondolva lehet hogy tényleg jobb hogy elment mert az életem tökéletes. Apától minden szeretetet megkapok amire szükségem van. Fura de legtöbbször tőle kérek tanácsot. Olyan mintha az apukám és a haverom is lenne. Bár mikor a fiúk kerülnek szóba ő legtöbbször kimegy a szobából hogy ne kelljen hallania. Ma reggel viszont valamiért nagyon jó kedve volt.
-Jó reggelt hercegnőm ! -mosolygott rám a palacsinta felett.
-Jó reggelt apuci.-mosolyogtam és leültem az asztalhoz . -Hmmm , milyen finom illatok szálnak itt a levegőben . Hogy-hogy sütögetsz? -néztem rá , mert általában rendel valamit a közeli kínaiból. 
-Csak szerettelek volna meglepni téged.-mosolygott rám apa.
-Mr.Han nem nyitott ki ? -kérdeztem , miközben beleharaptam a palacsintámba. 
-Az a szemét kis kínai szombatonként nincs nyitva.-csapott az asztalra.Én csak nevettem , apa pedig szegény Mr.Hant szidta aki szimplán szombatonként a családjánál van . Apa mindent túl reagál bár megértem hiszen színész és azok általában ezt csinálják. Általában én szoktam vele a szövegeket gyakorolni mikor már nagyon szüksége van rá.
-Figyu apa.-fordultam felé , miközben a szám tele volt palacsintával. -Ma elmennék Amy-vel egy kicsit sétálni . Mikor fogsz menni a forgatásra ? Ha kell segítség még gyorsan átnézem veled. -mondtam a válaszra várva.
-Holnaptól keddig forgatunk , utána szünet , szóval majd ha hazaérsz jöhetsz nekem segíteni.Amúgy igen elengedlek. -mosolygott apa. Ezért is szeretem annyira, mindent olyan lazán vesz ami nagyon ritka a szülőknél.
-Akkor amint haza érek átnézzük a szöveget. -álltam fel az asztaltól , majd nyomtam az arcára egy puszit. -Finom volt a palacsinta . -mondtam már a lépcsőről ordibálva.
Felvettem egy farmert és egy nem éppen feszülős trikót egy virágmintás Nike cipővel.A fürdőben kiengedtem a hajam hogy kifésüljem és most kiengedve hagytam mert sapkát vettem fel.
Elővettem a telefonomat és tárcsáztam a barátnőm számát.
-Szia Sophie mondjad . -mondta csilingelő hangon a barátném.
-Szia , csak annyit akartam hogy apa csak este ér haza szóval ha szeretnél hozzánk is feljöhetsz .
-Az szuper lenne . Figyelj az unoka tesóm is jönne ha nem para. Most költöztek ide és megígértem hogy körbevezetem , de ma velem van szóval akkor jöhet oda ?
-Persze . Nyugodtan . Akkor mikor értek ide ? Csinálok kaját addig.
-Olyan fél óra múlva. Finomat főzzél nekünk.-nevetett Amy.
-Tudok én rosszat ? Na siessetek. Szia. -mondtam és leraktam a  telefont .
Gyorsan leszaladtam a konyhába és a tűhely elé álltam majd gondolkodtam hogy mit csináljak. Végül olvasztottam sajtot és Nachos tálat csináltam. Nem tudom hogy az unoka tesója szereti, bár mit beszélek mindenki szereti a sajtos nachot. Amíg Amyéket vártam kimentem a kertbe és ültem a hintaágyon és bámultam az eget .
Gyönyörűen sütött a nap és egy felhő néha-néha bukkant csak fel az égre. Mintha ez a nap is olyan vidám lenne , mint én vagyok. Az ilyen napokat nagyon megbecsüljük itt Angliában hiszen nagyon ritka hogy süt a nap . Már épp kezdtem volna élvezni a nap sugarait amint a testemet érintik, mikor meghallottam a csengőt.
Felpattantam és az ajtóhoz szaladtam ajtót nyitni a legjobb barátnőmnek és a lehetőleg jó fej uncsi tesójának. Az ajtóban megálltam és kinéztem az ablakon. Egy nagyon helyes srác állt Amy mellett. Ha ő az unokatesója lennék a helyébe. Kinyitottam az ajtót és mosolyogva üdvözöltem őket.
-Üdv szerény hajlékomban. -mutattam az ajtóból el. A srác nagyon helyes olt. Barna szeme és barna göndör haja volt és nagyon aranyos arca . Mosolygás közben látszottak a tökéletes fogai. Lehet hogy kicsit sokáig bámultam.
-Öhm Sophie bemutatom az unokatestvéremet Bradlyet Will Simpson . .mutatott Amy a srácra. Bradley is engem bámult és én is őt. Éreztem hogy elpirulok , hiszen még sosem nézett rám ilyen helyes srác.
-Hívj nyugodtan Bradnek. -mosolygott még mindig rám a srác , majd a konyha felé kapta a fejét .-Jól érzem az olvasztott sajt illatot? -kérdezte még mindig a konyha felé pislogva.
-Igen Brad. Menjetek ki , mindjárt viszem. Amy ki kísérnéd ? -néztem a barátnőmre.
-Persze.- válaszolt mosolyogva elindult vele a kertbe amíg én a konyhába mentem.
A Nachoval a kezemben mentem már ki ők pedig a hintaágyon ültek és figyelték a még mindig tiszta eget. Oda adtam nekik a Nachot én pedig megettem a reggelről maradt palacsintákat.
-És hogy hogy ide költöztetek a szüleiddel ? -néztem Brad felé.
-Közelebb akartunk lenni a nagyvároshoz.Meg már nagyon rég láttam az unokatesóm is. -ölelte meg Amy-t aki mint látni lehetett szíve szerint menekült volna az ölelésből, de nem tette.
Egész nap beszélgettünk. Kiderült hogy Brad 17 éves, nagyon nem ismeri a várost, és itt lakik tőlünk alig 10 percre. Mikor ezt meghallottam valahogy vidámabb lettem mint a mai nap voltam.
Épp arról beszélgettünk hogy milyen jó hogy nem kell suliba járni , mikor meghallottam hogy nyitódik az ajtó.
-Hercegnő megjöttem ! Mikor kezdjük a gyakorlást? -kérdezte apa, majd elindult kifelé.
-Apa kint vagyunk ! -ordítottam be a lakásba , majd Brad felé fordultam.
-Ne akadj ki , ne nyomulj , csak legyél laza ! -néztem rá , ő pedig bólintott.
Abban a pillanatban lépett ki apa mosolyogva , majd mikor végig nézett rajtunk megállapodott a szeme Braden. Miután alaposan végignézte azon a tipikus Sherlcokos arccal , köhintettem egyet hogy rám figyeljen.
-Apa ő Brad , Amy unokatesója. Most jött a városba. -mosolyogtam Bradre ami apának nem nagyon tetszhetett mert úgy nézett mint akit meg akar gyilkolni , mert tudja hogy utálom azt a nézését.
-Üdv Londonban.-mosolygott rá apa. Brad felállt és megrázta a apa kezét.
-Örvendek hogy végre összefuthatok magával. Az összes filmjét imádom. -mondta Brad , bár nem tudom hogy komolyan is gondolta-e.
-Ennek nagyon örülök fiam. Biztosan jó ízlésed lehet.
-Na nekünk mennünk kell, mert már későre jár. -állt fel Amy mert észlelte a vihart ami a házunkban fog bekövetkeztetni ha nem viszi el valaki Bradet apa közeléből. -Viszlát Benedict örülök hogy itt lehetüünk. -mosolygott Amy apámra, aki bólintott egyet.
-Arra gondoltam hogy holnap nincs kedved körbe vezetni ? -kérdezte tőlem Brad.
-De van . -mosolyogtam rá .
-Látom nagyon hiányozhattam ha máris lerázol. -mondta Amy , de egyikünk sem figyelt rá .- Mostmár levegőnek is néztek ? Komolyan ? -mondta és megrángatta Bradet.
-Akkor holnap . Szia , Viszlát Mr.Cumberbatch. -köszönt el apátol is majd Amyvel elhagyták a lakásunk.
Amint bezáródott az ajtó én apához mentem és megöleltem. Tudtam hogy említeni akarja hogy egy fiú bejött a lakásba az engedélye nélkül, de ezzel legalább eltudtam terelni a figyelmét.
-Akkor kezdhetjük a gyakorlást ? -néztem rá és mentem a két szöveg könyv után.
-Persze, de Sophie láttam hogy néz rád ez a srác és az apád vagyok szóval nem találkozhatsz vele. -mondta amire megdöbbentem .
-Apa . Nem akarok tőle semmit. A legjobb barátnőm rokona , szóval tiltott listán van. -mondtam neki . Apa végig nézett rajtam , majd mikor erre már nem tudott mit mondani kikapta a kezemből az egyik szövegkönyvet és elkezdte olvasni a részét.
Lehuppantam vele szembe a kanapéra és elkezdtük átnézni a szöveget. Én néztem apa meg mondta a magáét. Fél óra alatt végig néztük az egészet, aminek nagyon örülök mert utána mehettem aludni.
Ledőltem az ágamba és gondolkoztam Bradleyn. Annyi ideig gondolkoztam rajta hogy arra eszméltem hogy este van . Felpattantam lezuhanyoztam és visszadőltem pizsibe az ágyba.